Közel egy fél évszázada kerültem Ajkára és ezzel együtt kezdtem meg tanulmányaimat a 300. sz. Szakmunkásképzõ Intézetben.
Kopott, elöregedett, az úttestrõl felfröccsentett sáros utcák, falak között volt az iskola, melyet az elõzõ évben növeltek meg egy tan- és tornateremmel.
Az osztály létszáma 30 fõ volt; az üvegcsiszoló képzést Elsõ Keresztély irányította.
A tanítás váltott formában történt. A délelõttösök reggel hatkor kezdtek a vidéki bejárók miatt, akiknek járatai ilyenkor már Ajkán voltak. Közülük többen 3 óra 30 perckor keltek.
A demográfiai hullám következtében megnövekedtek az osztálylétszámok. A vasas szakmák mellett jelen voltak az üvegesek, fodrászok, bolti eladók is.
Élénk kulturális és sportélet folyt. Helyi, megyei, sõt országos versenyek részesei voltunk. Hõsi idõszak volt ez tanulóknak, tanároknak egyaránt. Sok volt a faluról jött fiatal, akik hozták magukkal a paraszti környezet szívósságát, rendkívüli nagy szorgalmát.
A tanulmányok mellett különbözõ szakkörökben vettünk részt (irodalmi, népi tánc, sport). Ha úgy éreztük, hogy versenyek elõtt nem vagyunk kellõen felkészülve, öntevékenyen hétvégi gyakorlatokat szerveztünk.
Különbözõ helyezések alapján jutottunk el a keszthelyi "HELIKON"-ra, Budapestre vagy Szombathelyre. Voltunk múzeumokban és a román tengerparton is nyaraltunk két hétig. Akkora élmény volt, ami a mai napig is elkísér.
Az a falusi gyerek, aki legfeljebb rokoni kapcsolatokon keresztül jutott el a Balatonhoz vagy Budapestre, az a gyerek Erdélyen átutazva elvonatozhatott Romániába, majd a fõváros megtekintése után a tengerparti üdülõbe.
A tanárok mindent elkövettek, hogy minél kevesebb pénzt kelljen befizetni, hiszen a szülõknek sem nagyon volt. Pl. a bukaresti vonat hajnalban indult, ezért már elõzõ nap fel kellett utazni Pestre. Szállodára nem tellett, ezért a tanár közeli ismerõsénél aludtunk. Igaz, hogy a parkettán volt megágyazva, de ilyen jól, álmokat szõve talán sosem aludtunk.

Mivel az iskola kicsi volt, az évnyitók és évzárók a "Kaszinó" udvarának árnyas fái alatt kerültek megrendezésre.
Visszagondolva az iskolai évekre, lelkiismeretes, tisztelettudó kis csapat voltunk. A huncutságoknak akkor sem volt se vége, se hossza. Ma is szívesen elevenítjük fel az emlékeket, ha találkozunk az egykori társainkkal, és ma is számíthatunk egymásra.
A tanári testület képzettségénél fogva is, de pedagógiai hajlam, hivatástudat révén is színvonalas munkát végzett.
Emlékeim között számon tartott jó tanárok: Gáspár János magyar, Szlotta Károly történelem, Simon Gyula testnevelõ, Pintér Zoltán matematika.
Nagy utat tett meg az ajkai szakmunkásképzés, amíg eljutott a poros kis utcából, az "MTH"-ból a Bánki Donát Szakközépiskoláig, az esztétikus kivitelû intézményig.