Õszinte hittel vallom, hogy bár önmagunk lényegét a múlt építette értékek, értelmi-érzelmi benyomások, tanult vagy ösztönösen asszimilált élmények alkotják, igazi tartalmat csak a jövõben megvalósuló tervek adhatnak az életnek. Magam is osztom Russel optimizmusát:

Mégis adódnak olyan pillanatok az életben, amikor meg kell állnunk, hogy a múltba visszatekintve, az átélt emlékekbõl erõt merítve indulhassunk tovább. Még inkább igaz ez akkor, ha e múltidézés nem csupán emlékeink nosztalgikus idézgetését szolgálja, hanem egy közösség számára foglalja össze, eleveníti fel életének egy múltbeli szakaszát. Most ez a célunk, hiszen iskolánk: az ajkai Bánki Donát Szakközépiskola és Szakmunkásképzõ Iskola -az egykori 300. sz. MÜM- fennállásának 50. évéhez érkezett, jubilál.
Ez az elsõ kísérlet iskolánk történetében, hogy a fél évszázad összegyûlt emlék- és dokumentumfoszlányait évtizedeket betakaró szõttessé szõjük. A múlt felidézését kínálom ezzel volt kollégáknak, munkatársaknak és a diákság nagyszámú táborának. Lehet, hogy a diákok sokkal inkább hajszolnák, mint tartóztatnák az éveket; türelmetlenül várnak a felnõtt világ számukra még zárt kapui elõtt; az évek múltával mégis legtöbbjüknek jólesik a visszaemlékezés. Ne feledjük, a múltba tekintés egyben fiatalságunk felidézése is.
Azok a kollégák, akik az iskola 1949-es indulásának tanárai lehettek, már nem tagjai a tantestületnek, az évek elmúltak felettük. Jelen vannak azonban a fényképalbumokban, különbözõ iskolai dokumentumokban; többen közülük rész vettek az emlékidézésben. Jómagam csak a szakközépiskolai képzés beindulásával kerültem az akkori, Szokody Lászlóné irányításával mûködõ iskolába. Emlékeimben az elmúlt 20 évet meghatározza az örökös többre, jobbra törekvés; az a szándék, amely mindig a környezet igényeihez alkalmazkodó, modern szakképzés megteremtését szolgálta. Mindennek eredményeként a régi 300-asból mára küllemében is esztétikus, korszerû programmal dolgozó intézmény lett, amely továbbra is motorja kíván lenni minden ésszerû szakmai megújulást ígérõ változásnak. Ennek az elõsegítése a jubiláló iskola tantestületének és minden dolgozójának feladata. E gondolatok jegyében ajánlom ezt az emlékkönyvet Heisenberg szavaival minden érdeklõdõ figyelmébe: