1989 szeptemberében csengettek be nekem először új ajkai iskolámban az akkori 300-as Szakmunkásképzőben. A nyolcadik osztály elvégzése után itt folytattam tanulmányimat, és három év múlva gépszerelő szakmunkásként végeztem. Egy „csipetnyi” bányamunka után 1998-ban visszahúzott a szívem, és nappali tagozaton leérettségiztem. Ekkor még nem gondoltam, hogy életembe olyan változás történik, mely egész földi ittlétemet végigkíséri majd. Akkortájt ment a televízióban a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című gyalogfilm-sorozat, amely teljesen odaszegezett a képernyő elé. Arra gondoltam, jó lenne egyszer végigjárni ezt a nagyjából 1100 km hosszú útvonalat, ezáltal megismerném Magyarország hegyeit, dombjait. Amúgy is érdekelt a földrajz, így duplán ösztönzött az elhatározásra. Hát így kezdődött természetjáró pályafutásom az Országjáró Diákkör, majd Bánki Donát Természetbarát Egyesület tagjaként abban az iskolában, amelyre az óta is szívesen gondolok vissza.
Eleinte még csak egy-két alkalommal mentem el a túrákra mivel kamasz létemre csak a bulit (játékot, huncutkodást, rosszalkodást…) láttam a természetjárás mögött. Így meg is gyűlt velem a baja Káldi Géza tanár úrnak, a szakosztályvezetőmnek, hiszen nem egyszer kellett figyelmeztetnie a viselkedésem miatt. Hát igen, nem könnyű egy lázadó serdülővel… De aztán szép lassan kinőttem a hibáimat, és kezdtem felfedezni a természet csodálatos világát, amelynek mi emberek is részesei vagyunk. Sajnos ezt sokan nem fogják fel kicsiny világunkban, s a környezet a kapott sebeket már nehezen tudja feldolgozni. Pedig ideje lenne jobban vigyázni arra, ami létezésünket biztosítja!
Szóval kezdtem megismerni erdeinket, növény- és állatvilágunkat, valamint azt a sok-sok apró csodát, amit a természet hozott létre az idők során. Belelendültem a természetjárásba, és ez a túranapok számában is megmutatkozott. Eleinte 6-7 túrám volt egy-egy esztendőben, míg a csúcs 89 napból állt. Abban az évben a megye legjobb túrázója lettem gyalogos szakágban. Időközben bronz, majd ezüst jelvényes túravezetői vizsgákat tettem. Szisztematikusan jártuk Géza bácsival az Országos Kéktúrát, s így 1999-re először a végére értem! Nagyon büszke voltam rá, hogy álmomat teljesítettem, és ehhez rengeteg segítséget, bíztatást kaptam Géza bácsitól. De voltunk mi együtt 2000 km-es kerékpártúrán is, ahol egymás idegeit cincáltuk, feszegettük három héten át…
Sok szép helyen jártam! Megismertem a Bakony rejtett szépségeit, felfedeztem a Börzsönyt, a Mátrát; megmásztam a Bükk 900 méteres csúcsait; gyönyörködtem az Aggteleki-barlang cseppköveiben; átmentem a Rába, a Duna, a Sajó, a Hernád és még jó néhány folyó hídján, de igazából a mai napig nem tudtam eldönteni melyik terület volt szebb a másiknál. Fantasztikus ez az ország, és van még mit felfedeznem benne!
Élményekkel gazdagodtam az évek során. Volt mikor a süni ette meg a maradék paprikás krumplinkat, volt olyan, hogy bőrig áztunk az úton, máskor meg megsültünk a melegben, megtörtént velünk, hogy egy bácsika rövidebb utat javasolt, de arra az útra soha többé nem mennénk vissza, annyira rossz volt, de el is tévedtünk már mikor elbeszélgettük az időt. Ha én és a Géza bácsi beszélgetünk, akkor más nem nagyon jut szóhoz. Megtörtént, hogy interjúra hívtak minket az Ajkai Tévéhez, s ott a 11 percből csak 3 jutott nekem…
Lelkes rajongója vagyok a teljesítményturzásnak, ezért először a Gyermeknapi Teljesítménytúrákat rendeztem 15 illetve 25 km-es távokon, majd 2001-ben kitaláltam a Négyszögletes Kerekerdő Teljesítménytúrát. Ez az utóbbi olyan népszerű lett, hogy egyik alkalommal 248 fő vett rajta részt. Jöttek az ország különböző helyeiről, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Zalaegerszegről és Szombathelyről. Már több mint 1000 embert mozgattunk meg Kerekerdő túránkkal a 6 év alatt. 2009-ben 15, 25, 40, és 55 km-en indulhatnak a bakancsos emberek. Létezik egy általam kitalált élő, működő túramozgalmam is, a „Kálváriajárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken”. A teljesítés során különböző kálváriákat kell felkeresniük a résztvevőknek, - melyek nem csak egyházi, hanem népi építészeti emlékek is! - hogy megkapják a jól megérdemelt kitűzőt.
Az elért eredményeimről nem kívánok sok szót ejteni, mert még dicsekvésnek tűnne, de azért büszke vagyok arra, hogy 2006-ban ismét teljesítettem az Országos Kéktúrát. 2001-ben három hónap alatt bejártam a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kéktúra” 555 km-ét, érdemes, majd kiváló természetjáró lettem, kétszer voltam a megye legjobb túrázója gyalogos, míg egyszer kerékpáros szakágban. Volt mikor egy nap alatt 80 km-t gyalogoltam, s tavaly sikerült megmásznom Ausztria legmagasabb hegyét, az Alpok 3798 m magas csúcsát a Grossglocknert. De a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy Káldi Géza a barátjává fogadott s ezt a bizalmat soha semmiért el nem cserélném.
Egyesületem tagjainak választása alapján a kerékpáros szakosztályt vezetem.
Az utóbbi hat-hét évben párommal járom az országot, és - ó mi véletlen! - ő is a Bánki iskola padjait koptatta. Hát igen, a legjobb emberek Ajkán ebből a középiskolából kerülnek ki. Köszönöm, hogy része lehettem az iskola 60 éves történelmének, s ígérem, bármerre járok az országban, világban, csak a jó hírét viszem!