Egy matek tanár naplójából

Vörös Róbert igazgatóhelyettes úr felkért, hogy írjak AZ ÉVKÖNYVbe, hogy milyen is tanárnak lenni a Bánkiban. Hát, ide valami komoly cikk kívánkozna, de én erre képtelen vagyok. Ilyet tőlem senki ne várjon! Ha nem híve az Olvasó a vidám írásoknak, akkor kérem lapozzon jó néhány oldalt, vagy vegyen kezébe valami NAGY IRODALMI ALKOTÁST!

Hogy milyen is tanárnak lenni ebben a suliban? Belőlem az örök diákot hozza ki. És hogyan érzem itt magam? Remélem ebből az írásomból tényleg kiderül, hogy NAGYON JÓL!!!

2008. június 12.

Már csak egy napot kell kibírni, és vége a tanévnek. Nem hiszem, hogy egy diák várhatja úgy az utcsó napot, mint egy tanár. Na jó, kb. 100-150 ezer, akiknek szintén kicsöngetnek erről a tanévről.

2008. június 13.

Péntek 13! Szerencsétlen nap! Nem elég, hogy alig vánszorgott az összes óra, még délután osztályozó értekezlet. Nem lenne olyan rossz ez a dolog, ha nem kellene jó néhány tanulót benevezni az év végi tanulmányi vetélkedőre. De hát vannak, akik szeretnének rekordot dönteni és nem egy-két, hanem 10-11 tárgyból indulnának eme megmérettetésen. Nekik még a tantestület egy év edzőtábort szavazott meg. De végre, VÉGE! Mindenki nagy terveket sző a nyárra. Én is így vagyok ezzel. Matek nélkül jó nyolc hét! Nem is lehet igaz!

2008. július 5.

Hát nem is volt igaz! Elsején indultunk Zsigmond László kollégámmal Debrecenbe a Rátz László Matematikai Vándorgyűlésre. Négy nap matematika reggeltől estig. Kezdem optimistábban látni a dolgot. A saját óráimon legalább nem alszik senki. Néhány előadást megpróbáltak színessé tenni érdekes példákkal. Nekem jobban bevált erre a célra a színes kréta. De már haladok a korral, felvettem a gazd. irodán idén is jó pár garnitúra kék, fekete, piros ill. zöld filctollat.

2008. augusztus 10.

A családomból hárman őrültnek tartanak. Végülis ez egész jó arány matematikailag, mert négyen vagyunk (velem együtt) szűkebb környezetemben. Hogy miért? Mert MÁR ALIG VÁROM, HOGY MEGKEZDŐDJÖN A TANÉV és végre oktathassam azt a sok kíváncsi diákot! Azzal vigasztalnak, hogy ez csak azért van így, mert az idő megszépíti az elmúlt év emlékeit. Pedig én határozottan állítom, hogy minden tanuló nagyon érdeklődő és szeretne mindent megtanulni. Csak egy gond van! Nem a tananyagot és nem tőlünk, tanároktól. Na, mindegy. Idén biztosan másképp lesz! Csak az a pótvizsga ne lenne, vagy legalábbis ne kéne feladatokat összeállítani. Annyira nehéz olyan dolgot kérdezni, amit tudnak is a diákok. Mert ha nem lenne nehéz, akkor nem kellene vizsgáztatni.

2008. augusztus 15.

Ma megnéztem az új tankönyveket. Tök izgi! Jó lesz ebből összeállítani az új tanmenetet a következő tanévben. De addig még annyi idő van! Előbb a pótvizsga feladatait kell összeállítani, de az nem nagy munka, alig buktattam az év végén.

2008. augusztus 19.

Ma megcsináltam otthon a nyárvégi nagytakarítást. Nagy boldogság fogott el, mikor ablakpucolás után az intervallum felezés módszerével sec-perc alatt feltettem az összes függönyt. Neki kéne állni már a pótvizsgát összeállítani, mert van vagy 20 diák, aki még augusztusban is felelni szeretne.

2008. augusztus 21.

Ma voltam először az iskolában! Annyira jó érzés volt újra találkozni a többiekkel. Ja, ma volt már egy pótvizsgázó, aki kérvénnyel vizsgázhatott majd egy héttel korábban, mint a többiek. Ma már tényleg nekiállok összeállítani a feladatokat, mert hétfőn már pótvizsga-felkészítőt kell tartani.

2008. augusztus 25.

Csak az a pótvizsga ne lenne! Egész jól ellennék az iskolában tanítás nélkül is. Annyi munka adódik. Ma pl. szétbombáztam a szertárat. Na jó, nem szó szerint, csak olyan metaforikusan. Kirámoltunk mindent, ami felesleges (régi dolgozatok, tankönyvek, amik már elavultak, diák, nem tanuló, hanem az a kicsi négyszögletes film) és beszereztünk jó néhány hasznos dolgot: fotel, dohányzóasztal, polc, kávéfőző.

2008. augusztus 27.

Pótvizsga! Az egyiknek sikerül, a másiknak nem… hát ennyit már régóta nem dolgoztam, mint ma! Reggeltől délután négy óráig pótvizsgáztattunk! Azért a többséggel érdemes volt küzdeni, mert sikerült! Velük jövőre is találkozok (jé a jövő már csak öt nap!) Délután pihenésképpen készítettem egy új virágágyást. Olyan szép alakú lett! A család menthetetlennek tart, szerintük ugyanis az ágyásom hasonlít egy szinuszhullámra. Remélik, hogy ez az állapot nem visszafordíthatatlan.

2008. augusztus 28.

Ma felszerelt a falra a Tibor (Gombos) egy fogast, így lesz hová tenni a kabátokat, és nem foglal nagy helyet. Én hoztam egy szőnyeget, de nem illett a környezetbe. Viszont a falióra jól mutat. Erika a portán meg is kérdezte, hogy kispárnát nem hoztam-e még be magammal, mire én, hogy amíg nincs még benn az ágyam, nincs hová tennem. Már csak 3 nap, és végérvényesen becsengetnek, sajnos.

2008. szeptember 1.

Megkezdődött a tanév. Mintha mindenki a nyáron egy kollektív agymosásos tréningen vett volna részt. Alig emlékszik valaki a tavalyi matek tananyagra. Csak az augusztusi „pótolimpián” sikeresen résztvevő versenyzőimnek rémlik valami. Lehet, hogy több tanulót kellene pótvizsgára ítélni, és akkor nem lenne csalódás az új tanév? Vagy mindenki bukjon? De akkor az már nem pótvizsganap, hanem legalább már egy hét! Végülis, az Olimpia is 3 hétig tartott és ott se mindenki nyert. Vannak olyanok, akiknek Thaleszről egy szeszesital jut az eszébe. De mi köze van a pálinkának a derékszöghöz? Ez még bizonyításra vár.

2008. szeptember 2.

Tegnap említettem a diákoknak, hogy ma „mozizni” fogunk, függvényeket ábrázolunk természetesen a modern technika segítségével, a függvényábrázoló programmal. Néhányan a mozizást szó szerint értették és megkérdezték, hozhatnak-e pattogatott kukoricát. Lehet, hogy eltévesztettem a munkahelyem és a moziban jöttem órát tartani, mert valóban, az aulában fel is állítottak egy pop-corn automatát. Van ki-, becsengetés, pont úgy, mint ott, csak oda minden fiatal lelkesen megy! Nagggggggggyon gyanús!!!

A héten neki kéne már állni a tanmenetek aktualizálásához, mert le kell adni, de annyi új tankönyv van!

2008. szeptember 13.

Hétvége! Ahelyett, hogy pihennék, javítom a négy stóc dolgozatot, amit írattam a héten. Megint tanultam egy-két új dolgot pl, hogy a speciális vektorok egyik fajtája a hüvelyvektor, vagy hogy a másodfokú függvény képe a para-bula és hogy egyesek szerint a nulla az semmi. Hát ez nem semmi! Hogy mennyit változott egy nyár alatt a matematika! Ezt nem is lehet követni! A tanmeneteim készítésének gondolatát is egyre nehezebben viselem. Pedig holnapután le kéne adjam és még hozzá sem fogtam.

2008. szeptember 14.

Hát megint ez a mókuskerék! Délelőtt tanítás, dolgozatíratás, délután korrepetálás, dolgozat összeállítás, javítás, készülés a következő napra. Egész délután a tanmeneteket gyártottam. Az egész áthúzódott az éjszakai műszakba is. De hát holnap határidő! Mikor lesz ennek már vége? ÚGY VÁROM MÁR A NYÁRI SZÜNIDŐT!

Loránd Éva