Testnevelés órák hősei

Egy 60 éves jubileumi kiadványban írni megtiszteltetés és egyben nagyon nehéz feladat is. Össze lehet-e foglalni a versenyeken és tanórákon szerzett rengeteg élményt, eredményt, amikkel a diákok ajándékoznak meg minket? Félek, hogy nem, de azért a következő pár sorban kísérletet teszek rá.

Ki ne emlékezne a nagy sikerű – egész családot mozgásra ösztökélő – TV-torna bevezető szlogenjére: „a karosszékből álljanak most fel…”. Mindennapos híradó előtt, erre a dallamra pattantak fel kicsik és nagyok. Na jó, ha nem is ugrottak fel, akkor is tudták, hogy most ezt kéne tenni. Ez a sorozat sajnos kiveszett hétköznapjainkból ugyanúgy, mint ahogy a kötelező egyszínű tornadressz a lányoknak, valamint a fehér atlétatrikó a fiúknak. Akkoriban sokkal nagyobb teret töltött be a sport az emberek életében. Lélegzetvisszafojtva figyeltük versenyzőinket különböző olimpiákon, világ¬eseményeken és büszkeség töltötte el szívünket győzelmük esetén. Hétvégi kikapcsolódásként pedig az egész család felkerekedett egy jó kis kirándulásra. (Bevásárlóközpont meglátogatása helyett.) Milyen jó visszaemlékezni saját testnevelés óráinkra. Pocakunkat simogatva emlegetjük fel a régi jó tesitanárunkat, aki anno, hogyan és milyen módon „kínzott” meg minket. Persze utána egyből beugrik, hogy az Ő segítségével sikerült először megcsinálni a hátultámaszt korláton, fektetett dobást kosár¬labdában, flopp technikát magasugrásban. De mi újság a mai testnevelés órákkal? Úgy is fogalmazhatnék, a mai bánkis tesi órákkal?

Sorakozó! (11.B) 2008

Talán ez az egyetlen olyan tantárgy, amely iránt senki nem képes közömbös maradni, mert valaki vagy szeret mozogni, vagy nem. Vagy van labdaérzéke vagy nincs. Vagy van kitartása hosszútávfutáshoz, vagy nincs. Bolondság lenne azt állítani, hogy heti kétszer negyvenöt percben, lehet fizikai fejlődést elérni a gyerekeknél. Minekünk testnevelő tanároknak tehát a legnagyobb feladatunk a mozgás meg¬szerettetése a diákokkal. (Még ha nem is akarják néha.) Hogyan lehetséges ez? Erre a kérdésre tapasztalatom szerint sok jó válasz lehetséges, de megtalálni azt az egy jót, az a nehéz. Kezdetben már (kilencedikeseknél) annak is örülünk, hogy ha a gyerek nem úgy kell fel reggel az ágyból, hogy itt fáj, ott fáj, „légyszi anyu írj egy felmentést, mert elfeküdtem a jobb fül¬cimpámat”. Bár ezeket a felmentéseket általában nem fogadjuk el.  Az évek múlásával természetesen összeszokunk – remélem nem csak az elvakult edző szól belőlem–, és tanulóink igénylik a különböző sportlehetőségeket. Ebben igyekszik iskolánk minél sokszínűbb kínálatot nyújtani. A diákok délutánonként eljárhatnak labdarúgó-, kosárlabda-, röplabda-, szertorna-, tekeedzésekre. Tanítási napokon a városi uszodát tanulóink ingyen látogathatják. Annál jobb érzés nem is lehet számomra, amikor a gyerekek azzal keresnek meg, hogy elfogyott az uszodabérlet és vegyek újakat.

Tömegsportot erősítendően 2001-től beindult a téli teremfoci bajnokság. Idén rekord számú csapat nevezett (18), ami azt jelenti, hogy fordulónként közel 60 gyereket mozgattunk meg. Szintén labdarúgás sportágban minden évben megrendezzük a Bánki nap keretén belül a Bánki Kupát és az Elsősök Kupáját. Előbbin a város öt középiskolájának kispályás válogatottjai mérik össze tudásukat, míg az utóbbin iskolánk elsős csapatai csapnak össze.

Bánki Kupa győztes csapata 2008

Leány focicsapat 2005

Természetesen iskolánk ott van minden sportágban a diákolimpiai versenyeken is. Legsikeresebb sportolónk Tobak Tamara, aki 2008-ban az országos atlétikai diákolimpián mind 1500 méteren mind 3000 méteren második helyezést ért el.

Tobak Tamara
Országos Atlétikai Diákolimpia 2. hely (1500m, 3000m) 2008

Intézményünk nyitott a profi egyesületek felé is. 2005-ben együttműködési megállapodást kötöttünk az FC Ajka NB II-es labdarúgó csapatával. Az iskola vállalta, hogy az orientációs csoport órarendjébe beépíti az edzésidőpontokat, míg az egyesület biztosítja a megfelelő felszerelést, pályát (télen termet), és labdarúgóink versenyeztetését az országos utánpótlás bajnokságokban. 2007-ben az ajkai Kristály teke szakosztályával is hasonló megállapodást kötöttünk. Egyezségünk értelmében nebulóink ingyen használhatják a tekepályát. A tehetségesebbeket pedig elindítják az utánpótlás csapatukban, így a szakosztály sok éves problémáját sikerült orvosolnunk.

A 2005-ben életbe lépő érettségi szabályzat új távlatokat nyitott tantárgyam tanításában. Jól eső érzés, hogy műszaki középiskolához képest, évről évre egyre több diák választja a testnevelést érettségi tantárgyként, sőt ezen az irányvonalon tanulnak tovább. Tavaly kimagaslóan sokan (8) teljesítették a középszintű követelményeket. Legbüszkébb Ramasz Lászlóra (2006) és Szabó Krisztinára (2008) vagyok, akik emelt szinten jelesre vizsgáztak.

„Kuruc Vitézek Nyomában” Terepfutó verseny helyezettjei (2006)

Ahhoz, hogy diákjaink gondtalanul tudják űzni kedvenc sportágukat, technikai felszereléseinket állandóan szinten kell tartani, illetve szükséges azok fejlesztése. Nehéz anyagi körülményeink ellenére az iskola vezetősége lehetővé tette számunkra a következő fejlesztéseket: magasugró hely lebetonozása, magasugró szivacs újrahúzás, távolugró hely rehabilitációja, súlylökő hely kialakítása, tornaterem felújítása (festés, parketta csiszolása és lakkozása), öltözők teljes felújítása.

Gondolataimat egy volt kollégámra emlékezve fejezném be. Sajnos én nem ismerhettem Simon Gyula bácsi testnevelőt. Egy volt tanítványával beszélgettem a közelmúltban. Eszmecserénk közben szóba jöttek a régi bánkis tesi órák. Szó szót követett és előjött Gyuszi bácsi osztályzási rendszere, ez pedig a következőből állt: első félévben felmérte tanulóit mindenben és csak jó jegyeket adott nekik. A következő félévben viszont csak az kaphatott ötös érdemjegyet, aki előző félévi teljesítményét, ha csak egy hangyányival is,de túlszárnyalta. El lehet képzelni, hogy utolsó évben, hogy kellett igyekezni mindenkinek az ötösért. Gyuszi bácsi tehát mindenkit saját ön-önmaga legyőzéséért küldött „csatába”. Beszélgetés után villant be egy Lao-Ce mondás:

„Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, HŐS.”

 Remélem végzős diákjaink iskolánk kapuit az elkövetkezendő években, hősként hagyják majd el.

Móricz Vilmos