Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz – tartja a régi mondás, s mennyire
igaz! Kísérletek bizonyították, hogy az emberek mást mondanak önmagukról, attól
függően, hogy milyen nyelven beszélnek éppen. Az egyén által beszélt nyelv
nagyban meghatározza annak személyiségét. S ez hogy kapcsolódik a
nyelvtanításhoz?
Minden egyes tanuló különálló személyiség, egyéniség, és nekünk tanároknak az az egyik fő feladatunk, hogy ezt a gyermek a segítségünkkel kibontakoztassa, fejlessze, de főképp megismerje. Nyelvtanulással is fejleszthetjük személyiségünket? A válasz: igen. Egy idegen nyelven az egyén adott esetben ugyanazt a gondolatot teljesen más oldalról közelíti meg, másképp formálja. Minden nyelvhez tartozik egy nép és a néphez kultúra is. Ha valaki igazán meg akar tanulni egy számára idegen nyelvet, elengedhetetlen az adott kultúra ismerete; hisz a nyelv is magának a kultúrának a terméke, szerves része.
A kultúrához hozzátartozik egy adott gondolkodásmód, életvitel – anélkül, hogy ebben elmélyednénk, lehetetlen elsajátítani bármilyen nyelvet. Ahány nyelv, annyi ember – ahány ember, annyi gondolkodásmód – lehetséges-e, hogy egy ember többféle módon tudjon gondolkodni? Valószínű vajon, hogy ugyanaz a mondat magyarul illetve angolul más és más gondolkodást és ezáltal talán más személyiséget kíván? Úgy gondolom igen. Minden ember, aki legalább egy idegen nyelven beszél, egy picit skizofrén? Természetesen a helyzet ennyire nem súlyos, de megkockáztatom, hogy talán az. Miért lenne baj? Nyelvtanulással más oldalunkat ismerhetjük meg, személyiségünk más árnyalatai kerülhetnek felszínre!
Gondoljuk csak végig! Akár próbáljuk is ki, mondjunk ki hangosan egy mondatot idegen nyelven. Még a hangszínűnk is más, másként hangsúlyozunk – ez persze az adott nyelv sajátosságaitól is nagyban függ, de mégis. Fülünknek furcsán, talán még idegenül is hangzik az a pár szó angolul vagy németül. Mintha valaki más beszélne, ez nem is az én hangom! Pedig az. Vagy mégsem? Előbújik belőlünk egy másik ember, egy másképp gondolkodó és beszélő személy.
Nyelvtanárként tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz kezdő nyelvtanulókból akár csak pár szót is előcsalogatni. Sokszor hetekig tart, mire a nebuló veszi a bátorságot és megszólal. Az arcán pedig félszeg mosoly – egyrészt azt kérdi, vajon jó-e a kiejtés, van talán nyelvtani hiba; másrészt picit megdöbben: ez az én hangom? Idegen neki, inkább hallgat, és nem beszél. Higgyük el, csak picit kell türelemmel lenni, és máris hozzászokunk az új énünkhöz. Pár hónap múlva pedig már bátrabban használjuk majd a korábban idegenül csengő szavakat, s az idegen nyelvből fokozatosan ismerős nyelv lesz.
A korlátok nélküli Európa részeként természetesen kiemelten fontos hangsúlyozni a nyelvtudás jelentőségét, mellyel ismételten korlátok hullnak le diákjaink előtt, újabb és újabb kapukat nyitva meg számukra egy sikeresebb jövő érdekében.
Ne féljünk hát skizofrénnek lenni, sőt, ha tehetjük – és miért ne tehetnénk – gyűjtsünk magunknak minél több „személyiséget”, fedezzünk fel magunkban még több rejtett gondolkodásmódot! A sok bennünk lakozó személyiség összeolvadva pedig nem lesz más, mint mi magunk. Mert higgyék el, higgyétek el: