A hőskortól napjainkig

Nagy meg¬tiszteltetés számomra, hogy a jubileum alkalmával feleleve¬níthetem emlékeimet az iskola múltjáról, kollégáimról.

Az olvasó talán azt várja tőlem, hogy számtalan élménnyel, vidám történettel gazdagítom az Évkönyv sorait. Remélem, nem okozok csalódást, de sokkal szívesebben szólnék az iskoláról, a tantestületről, amelynek 42+3 évig tagja voltam. Röviden, a teljesség igénye nélkül, a saját benyomásaira és élményeimre építve tisztelegni a múltnak, a volt kollégáim emlékének.

Pályafutásom 1963-ban kezdődött, Heinrich Rezső igazgató hívó szavára Schmidt József és Mészáros László kollégákkal együtt kerültem be a testületbe. Szakoktatóként az első éveket az Ajkai Hőerőmű tanműhelyében töltöttem, ahol Bálint Imre és Tóth József támogatásával ismerkedtem a fémipari alapképzés és a szakoktatói hivatás szépségeivel. A gyakorlati foglalkozás után és a felkészülési napjaimon gyakori látogatója voltam az iskolának, a tanári szobának, melynek légköre, hangulata máig nyomot hagyott bennem. A rideg, kopott falak között egy kis létszámú, melegszívű testületet találtam. A 7 főállású tanárból és a 8 szakoktatóból álló csoport között nagyon jó együttműködés alakult ki, kölcsönösen tiszteltük és támogattuk egymás munkáját. Délutánonként heves sakk partiktól volt hangos a tanári szoba, alkalmanként a közeli Béke étteremben egy-egy kisfröccs mellet értékeltük a napi eseményeket.

A 60-as években a fiatal város és ipara dinamikusan fejlődött, nagy kereslet jelentkezett a munkaerő piacán. Egyre több gazdasági szervezet ismerte fel a képzés fontosságát. A növekvő tanulólétszám befogadására, sorra alakították ki az üzemi tanműhelyeket, ahol az iskola szakoktatói irányították a tanulók felkészülését. Például a Timföldgyárban két laktanyának használt épületből alakítottunk ki egy komoly objektumot, ahol a két iskola közel 300 tanulója kapott szakmai alapozást.

A tanulói létszám gyors növekedésével nem tartott lépést a tanári létszám alakulása, ezért mi szakoktatók is bekapcsolódtunk a tanításba. Az osztályfőnökség mellett elsősorban szakmai tantárgyakat tanítottunk, de én tanítottam testnevelést és matematikát is. Az iskola vezetősége kötelezett bennünket a pedagógiai ismeretek megszerzésére. Mészáros Lászlóval főiskolán szereztünk előbb szaktanítói, majd műszaki tanári diplomát, kollégáink az iskola által szervezett tanfolyamon ismerték meg a pedagógia tudományát. Már most megjegyzem, hogy a közalkalmazotti bértábla bevezetése után majdnem mindenki elvégezte a főiskolát.

Nehéz, de szép időszak volt. Az egyik kollégám „Hőskor”-nak nevezte ezt az időszakot, mert hősök voltunk, akik átéltük. Némi túlzásnak tartottam, de valóban kitartottunk, legtöbben egészen nyugdíjazásunkig hűek maradtunk az iskolánkhoz. Legnagyobb sajnálatunkra 1971-ben Gáspár János magyar irodalom szakos, 1974-ben Simon Gyula testnevelő lépett ki a közösségből. Gáspár János a Városi Tanács Művelődési Osztályán szolgálta a város alsó- és középfokú oktatását. Az Ő nevéhez fűződik többek között a Fekete István Irodalmi Társaság alapítása, melynek napjainkban is jeles képviselője. Simon Gyula 1958-tól kiemelkedő érdemeket szerzett az iskola és a város sportjának felemelésében. Sportlétesítmények hiányában több helyen pályát épített, az üzemek és a tanulóink bevonásával. Kemény, és következetes óravezetésével, a tömeg- és versenysport elterjesztésében szerzett kiemelkedő érdemeket, főleg atlétikában, labdajátékokban és súlyemelésben. Szombat¬helyen él, 1994-ben az év atlétikaedzőjének választották, 2000-ben Életmű díjban részesült. Régi tanítványai ma is sokat emlegetik, érdeklődnek további sorsáról.

Egy új fejezet kezdődött1970-ben az új iskola átadásával. Az összkomfortos épület nagyon kedvező feltételeket biztosított az oktató-nevelő munkához. Még a tanulók viselkedése is megváltozott, a szép környezet tiszteletet parancsolt számukra Ez volt a váltócipős időszak. Erős küzdelem árán sikerült elérni, hogy tanulóink csak váltócipőben és köpenyben lépjenek be a tantermekbe. Tanáraink is nagy buzgalommal csinosították és gyarapították a szaktantermeket, szertárakat. Az otthonos környezetben korszerű audiovizuális eszközök, mágnes táblák segítették és erősítették a módszertani kultúrát.

1971-ben vezettük be a szakmunkás¬tanulók emeltszintű képzését, amely jelentősen átformálta a képzés szerkezetét. Jelentősen növekedett az elméleti órák száma. Új tantárgyakkal bővült és nagyobb hangsúlyt kapott az általános műveltséget növelő közismereti blokk. A fenti változások és a tanulólétszám növekedése is szükségessé tette a tanerő bővítését. Szokody Lászlóné igazgatónő jó érzékkel választotta meg munkatársait. Friss diplomásokkal és az általános iskoláktól átvett tanárokkal egy jól felkészült, dinamikus testületet alakított ki. Ebben az időben javult a nemek aránya is a nevelőtestületben. 1963-ban 2, 1975-ben 15, 1990-ben már 26 hölgytagja volt a testületnek. A szakmai, műszaki tanárok körében nagy volt a fluktuáció, részben egyes szakmák megszűnése, részben az alacsony bérezés miatt többen a termelő szférát választották. A pedagógiai munka összehangolására jöttek létre a tantárgyi - és szakmai munkaközösségek. Kiemelkedő szerepük volt az elmélet és gyakorlat összehangolásában, az egységes követelmény¬rendszer és értékelés kidolgozásában, a versenyek és vizsgák előkészítésében, a tanulók felkészítésében, szakkörök szervezésében. A villamos közösség tagjaként osztályfőnöki, szaktanári és szakoktatói feladatot láttam el. Schmidt József vezetésével szép sikereket értünk el. Tanulóink majdnem minden évben bejutottak és eredményesen szerepeltek az Szakma Kiváló Tanulója országos versenyeken. 1978-ban Burucs Géza végzős tanulónk III. helyezése volt a legkedvesebb számomra. A legkiemelkedőbb eredmények az üvegcsiszoló közösségben születtek. A kiváló tárgyi és környezeti feltételekkel rendelkező csoport évtizedeken keresztül megőrizte Első Keresztély szellemiségét. Tanulóik országos versenyeken, kiállításokon szereztek hírnevet a szakmának, s az iskolának.

Az igazgatónő vezetői tevékenységét a beosztottjaiba vetett hit, partnerség, széles látókör, humanista szellemiség jellemezte. Nagyon jó kapcsolatot tartott az üzemek vezetőivel, a mindenkori fenntartónkkal, a társadalmi szervezetekkel. Sokat tett az egység és a belső harmónia megteremtéséért, de elfogadta mások véleményét, kezdeményezését. A közösség formálásában, összetartásában legfőbb segítője és támogatója Verebélyi Lajosné Viktória volt. Mint SzB titkár és a vezetőség tagja, színes ötlettárával, gazdag tanórán kívüli programok szervezésével fűszerezte a hétköznapok hangulatát. Az Ő nevéhez kapcsolhatók az 1-2 napos testületi kirándulások, a Törzsgárda alapítása, ünnepi rendezvények szervezése. Ezekből alakultak ki mai hagyományaink. Az ünnepi műsorok összeállításában kiemelkedő szerepe volt Fábián Lujzának. Mint könyvtáros ujjászervezte a Gáspár János által elindított Irodalmi Színpadot. Újszerű rendezői elképzeléseit és műsorait gyors siker koronázta. Kezdetben az iskolai ünnepélyeken, a Helikonon, később a városi rendezvényeken vívta ki a közönség elismerését.

A kötelező iskolai programok közül szívesen emlékszem vissza a Honvédelmi napok eseményeire. A honvédelmi nevelés részeként minden év tavaszán 2 napot töltöttünk a városhoz közeli un. Vadas dimbes-dombos, ligetes területén. Komoly szervező és előkészítő munkát igényelt a 400- 500 tanuló folyamatos foglalkoztatása, az állomások közötti forgatása. Legfőbb értékének azt tartottam, hogy lehetőséget adott tanárnak, diáknak a kölcsönös megismerésre, a küzdő- és csapatszellem erősítésére. A tanulók távozása után mi is kipróbáltunk egyes eszközöket, majd egy kis tanár-szakoktató focival vezettük le maradék energiánkat. Az is előfordult, hogy vendégei voltunk a közeli TSz pincének, szalonnasütés közben kóstolgattuk az előző év termését. Kissé fáradtan, de nagyon jó hangulatban vettünk búcsút vendéglátóinktól.

A tantestület felkészültségét igazolta, hogy 1978-ban a megye szakiskolái közül az elsők között kaptunk lehetőséget a szakközépiskolai képzés bevezetésére. A gazdaság, ezen belül az ipari fejlődés már nem a mennyiségi, hanem a minőségi munkaerő utánpótlás nevelését igényelte. A korszerű szakmai ismeretek mellett nagyobb hangsúlyt kapott az általános műveltség. A negyedik év végén összevont érettségi- és szakmunkás¬vizsgával fejezték be tanulmányaikat.

Legnagyobb anyagi és műszaki kihívást a Bródy Gimnáziumtól átvett tanműhely átalakítása, a gépek, berendezések, szerszámok beszerzése, üzembe helyezése jelentette. Az iskolai tanműhelyekre vonatkozó előírások szerint nekünk is termelési tervet kellett készíteni. Azaz meg kellett valósítani az oktatás és a termelés összhangját, az anyag beszerzésétől a termék értékesítéséig. Ebben a legfőbb segítőm Lizer József műszaki vezető volt, de komoly feladat hárult szakoktatóinkra is. Első és második évben, az iskolai tanműhelyben, harmadik és negyedik évben üzemi gyakorlóhelyen, vagy üzemi tanműhelyben sajátították el a szükséges ismereteket.

A középiskolai képzés felfutásával tantermi kapacitás gondjaink jelentkeztek, ezért néhány szakma képzési jogát fájó szívvel, de átadtuk a 301.sz. iskolának. Kezdetben évfolyamonként kettő, 1987-től három szakközépiskolai osztály mellett általában 3-4 osztályban, még mindig 7-8 szakmában képeztünk szakmunkástanulókat. A zsúfoltság csökkentése érdekében döntés született az iskola bővítéséről. A Megyei Tanács utolsó nagy beruházásaként 1990-ben megépült egy 144 fős leánykollégium, vele párhuzamosan készült el a sokfunkciós aulánk, két tanterem és két nyelvi szaktanterem.

A bővítéssel egybeesett a rendszerváltás, az üzemek privatizációja, egyre nőtt a munkanélküliség Ajka térségében. A munkaerő felesleg miatt a legnagyobb üzemeink is felmondták a tanulóképzést, sorra privatizálták és bezárták az üzemi tanműhelyeket. Csupán a VIDEOTON tanműhelyét sikerült az iskola szolgálatába állítani, egy tíz évre szóló bérleti szerződéssel. A képzés beszűkülése miatt elsősorban a szakoktatóink foglalkoztatása jelentett fejfájást a vezetés számára. Átcsoportosítás, leépítés és korai nyugdíjazás eredményeként számuk 2000-re már 8 főre csökkent. A fenti változások új stratégia kidolgozására, a képzési profil megváltoztatására késztették az iskola vezetését. Már 1991-ben a szakmunkásképzési célról áttértünk az ötéves technikusi képzési formára. Pályázat alapján 1994-ben lehetőséget kaptunk a Világbanki Program adaptálására. Először gépészet- fémtechnika és informatika szakmacsoportban indult, és lett népszerű a pályaválasztók körében e képzési forma. 1996-ban további két szakmacsoporttal – közlekedés és közgazdasági – bővítettük kínálatunkat. E képzési forma lényege, hogy némi szakmai alapozás mellett az első négy évben az érettségire, az ötödik és hatodik évben a képesítő vizsgára készíti fel a tanulókat.

A folyamatos változások pozitív hatással voltak a tantestület összetételére, fejlődésére. A világbanki programban nagyobb hangsúlyt kapott az idegen nyelv oktatása, s bekerült a kötelező érettségi tantárgyak sorába. A viszonylag magas óraszámok ellátásához szükséges tanerőt a meglévő kolléganők egyetemi átképzésével, vagy másik iskolától, átvétellel sikerült megoldani. Jelenleg a munkaközösség 8 tagja látja el az angol- és német nyelv színvonalas oktatását.

A számítógép használatában rejlő lehetőségek korai felismerése iskolánkban Schmidt József és Nagy Zoltán nevéhez kapcsolódik. Schmidt József igazgatóhelyettes már a C64 segítségével jelenítette meg az órarendet, példás tartalommal és külsővel készítette kiadványait, iskolai dokumentumait. Nagy Zoltán kollégánk nagyon gyorsan az oktatás szolgálatába állította a számítógépet. Már a 80-as évek második felében meggyőzte a vezetőséget a fejlesztés fontosságáról. Kezdetben egy, a bővítés után egy újabb tanteremmel büszkélkedhettünk. Ennek köszönhető, hogy 1994 óta az Informatika szakmacsoport egyik legvonzóbb szakja lett iskolánknak. Igazgatóként is fontosnak tartotta és tatja a folyamatos fejlesztést, bővítést. Tanári tanfolyamok szervezésével bátorította kollégáit a számítógép sokoldalú felhasználására. A négy szaktanterem mellett minden szertárban jelen van a számítógép és az internet, mely kiváló segítőtárs az információszerzésben, a felkészülésben és az adminisztrációban. A pedagógus PC pályázaton közel 20 fő kapott számítógépet és internet szolgáltatást, s hasonló számban rendelkeznek ECDL vizsgával is.

Az oktatási reform és az Uniós szabályok bevezetése hátrányosan érintette szakmunkás-képzésünket. A 9-10. évfolyam bevezetésével (2+2, ill. 2+3 év) túlságosan hosszúra nyúlik a képzési idő. Azoktól várunk el kitartó tanulást, akik az általános iskolában sem jutottak sikerélményhez. A szakképzés társadalmi megítélésének, presztízsének csökkenése vezetett e képzési forma hanyatlásához. A tudatos pályaválasztási stratégia ellenére csökkent a felkínált szakmáink iránti kereslet. Az utóbbi években a négy szakközépiskolai osztály mellett, évfolya¬monként csak egy szakiskolai osztály indításához volt elegendő jelentkező.

A tantestület létszáma is stabilizálódott, az idősebb korosztály nyugdíjba vonulása miatt egyre fiatalodik.

 

A tantestületi létszám alakulása

Köszöntöm kedves iskolámat, boldog születésnapot kívánok a kerek évforduló alkalmával.

Volt kollégáimnak megköszönöm a sok éves támogató együttműködést. Az ünnep alkalmával kívánok eredményes munkát és nagyfokú optimizmust.

Simon László
nyugalmazott műszaki tanár