„Hatodik szék” – a darab, amit mindenkinek látnia kellene. Diáknak, szülőnek, tanárnak, de talán minden embernek. Mert a színpadon a valóság jelenik meg. A brutális valóság: a bullying, azaz az iskolai közösségekben nagyon gyakran előforduló - verbális vagy tettleges – bántalmazás.

Az a 80 bánkis diák és 4 tanár, aki ma láthatta a Petőfi Színház művészei által bemutatott darabot, és részese volt az azt követő beszélgetésnek, holnaptól biztosan másképp tekint a bántalmazásra. Ettől a naptól kezdve talán nem vesznek benne részt, talán észre fogják venni a jeleket, talán tenni fognak valamit.

5 középkorú ember jelenik meg a színpadon, akik 32 éve nem tudják feldolgozni a 18 éves osztálytársuk öngyilkosságát. Akiknek középiskolás gyermekeik bántalmazók, bántalmazottak vagy szemlélők. Akik felháborodva ítélik el ezt a magatartást. Jogosan, hisz minden jóérzésű ember ezt tenné.

Aztán ahogy az előadás halad, kibogozódnak a szálak. Kiderül, hogy miért üres a hatodik szék… 32 éven keresztül sem tudták feldolgozni a történteket, de 32 év után végre szembesülnek a valósággal. Kiderül, hogy közülük kik voltak a bántalmazók, a szemlélők, és 32 éve nincs köztük az akkori bántalmazott.

„Hatodik szék” - egy darab arról, hogy vannak jogaink. Hogy vegyük észre a jeleket! Hogy lépjünk közbe! Hogy jelezzük! Hogy, ha nem tudunk semmit tenni, legalább ne ártsunk! Hogy tetteinknek következményei vannak, és azokat egész életünkben cipelnünk kell.

Az a 80 bánkis diák, aki ma kilépett a Játékszínből, más lett, mint mielőtt belépett. Ebben bízunk!

"A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?" (Ancsel Éva)

Köszönjük a Petőfi Színház művészeinek ezt a tanulságos előadást!

Juhászné Kiss Ágnes